Az élő szervezetek – legyen szó kutyáról, vagy az emberről- nem sebezhetetlenek. Működésük zavart szenvedhet – mely zavar lehet genetikai eredetű, vagy szerzett – és kialakul a betegség. Akárcsak az emberek esetében, társállataink esetében is fontos törekvés, hogy az esetleg ránk leselkedő betegségek lehetőségét csökkentsük, megelőzzük. A megelőzéshez mind a humán-, mind pedig az állatorvostudomány szolgáltatja az ismeret és tudásanyagot, melynek segítségével tudatosan járhatunk el a kockázatok csökkentése érdekében. Azonban ahogy mi emberek, úgy kutyáink is szenvedhetnek veleszületett -de nem örökletes- és szerzett betegségekben. Az ilyen jellegű egészségkárosodás sokszor elkerülhetetlen, de sajnos sokszor az életmód számlájára írható. Ahogy nincsen „felelőse” az autizmus spektrum zavarral született gyermek állapotának, úgy nincs egy sor, kutyáknál előforduló megbetegedésnek sem. Azonban, mivel a tudatos kutyatenyésztés tervezett szelekción alapul, és a kutyaélet relatív rövidsége, a generációk gyors egymást követése lehetőséget biztosít rá, számtalan lehetőség adatik egy fajta általános egészségességének, életrevalóságának megőrzésére.
Bizonyos örökletes betegségek jelen vannak a tacskó fajtákban, de szerencsére jelen pillanatban nem nevezhetőek kifejezetten terheltnek. Ez azt jelenti a tenyésztők számára, hogy még a fajta génkészletének beszűkülése nélkül szelektálhatnak egészséges egyedekre. A rendelkezésre álló genetikai szűrések, szemész orvos által végzett speciális szemvizsgálat segítségével megtartható ez az állapot, hiszen nagy számban állnak rendelkezésre mentes egyedek. Ezen eredményekkel rendelkező tenyészkutyák párosítása, valamint „hordozó” kutyák kontrollált bevonása a tenyésztésbe megőrzi ezt az állapotot, tehát nem születnek beteg állatok. Ezért fontos a jelenlegi terheltségi szintet megőrizni, és nem rontani rajta.
Jelen áttekintéssel szeretnénk segítséget nyújtani mind a felelős tenyésztéssel foglalkozó szakembereknek, mind pedig a tacskótartóknak, hogy tiszta képet kapjanak a tacskó fajták jellegzetes betegségeiről, azok megelőzésének lehetőségeiről.
Szembetegségek:
A PRA (progressive retinal atrophy) öröklött szembetegség. A betegség nyolc különböző formáját fedezték eddig fel, de valószínű, hogy több ilyen létezik. A betegség a szem hátulján lévő fényérzékeny membrán – a retina – degenerációját eredményezi, látásvesztést okoz, és gyakran vaksághoz vezet. Mindkét szemet egyszerre érinti. Sajnos nincs kezelés, nem gyógyítható, és nincs mód a károsodás megállítására vagy megfordítására. Jelenleg cord1-PRA, és crd-, vagy cord2-PRA genetikai szűrések érhetők el. A két változat eltérő mértékben van jelen a 9 tacskó fajtában, de megjelenésük nem zárható ki egyiknél sem, hiszen a fajták bizonyos keretek között való keresztezése rég óta bevett módszer a tenyésztésben. Ezért ajánlott mindkét DNS alapú szűrés elvégzése a tenyésztésre szánt egyedeknél.
Súlyos, életminőséget rontó szembetegség lehet ezen kívül a katarakta, vagyis szürkehályog, mely betegségre nem létezik jelenleg genetikai szűrés. Ezért is nagy a tenyésztők felelőssége e tekintetben, hiszen kockázatának csökkentésére csak a rendszeresen végzett szemészeti vizsgálat, és az utódok nyomon követése nyújt lehetőséget.
Az olyan tenyészállatokat, melyek utódai között halmozottan fordul elő a betegség -még akkor is, ha ők maguk nem viselik az elváltozás jeleit- ki kell zárni a tenyésztésből.
A distichiasis egy olyan örökletes szembetegség, amikor rendellenes helyen nőnek szempilla szálak a szemhély belső felületén, ezzel irritációt okozva a szemgolyón. Szemészorvosi diagnózis után ezen egyedek tenyésztésbe vonása nem javasolt, mivel domináns öröklésmenete révén egy szülő is elég a továbbadásához.
A befelé-, vagy kifelé forduló szemhéj szintén feltételezhetően örökletes betegség, tehát az ezzel az elváltozással élő egyedek tenyésztésbe vonása is kerülendő.
A vázrendszer megbetegedései:
Az Osteogenesis imperfecta (OI), egy örökletes betegség, amely a csontok és a fogak rendkívül törékenységét jelenti, amelyet a kötőszövet fő fehérjekomponensének, a kollagén I-nek, valamint a csont extracelluláris mátrixának szerkezeti hibái okoznak. A betegség tacskóknál a SERPINH1 gén mutációja okozza. A betegség szűrésére DNS alapú vizsgálat áll rendelkezésre, melyet érdemes elvégeztetni (Eckardt et al. 2013).
Rég ismert tény, hogy a rövid lábú kutyákfajtáknál más fajtákhoz képest megnövekedett a porckorongsérv előfordulásának kockázata. Az emberek azt hitték, hogy ezt a “hosszú hát” okozta, de ma tudjuk, hogy elsődleges oka a csigolyák között fekvő, sokkot elnyelő korongok degenerációja. Valójában a rövid lábú kutyáknak nincs is hosszú háta, csak rövid lábaik.
Az összes kutyafajta porckorongja az életkorral kopik; vizet veszít (rugalmatlanabbak lesznek), rostosabbá válik és időnként mineralizálódik. A tacskó porckorongjának degenerációja sokkal fiatalabb korban történik, mint a normál, hosszú lábakkal rendelkező kutyákfajtáké. A nem rövidlábú fajtákban a sejtmag olyan molekulákat tartalmaz, amelyek képesek “vonzani” a vizet. Finom egyensúlyt tartanak fenn, amely biztosítja, hogy a gélszerű tömeg lágy és rugalmas maradjon. A rövid lábú fajtákban azonban a sejtmag molekuláris összetétele megváltozik, ami azt jelenti, hogy a víztartalom csökken. A korong közepe tehát merev és rugalmatlan, ugyanúgy, mint a gyurma, amely keménnyé válik, ha kiszárad. A korong közepén ezt a változást nevezik “degenerációnak”. Forrás: www.dachshund.hu
Egyes genetikai szűréseket végző laborok kínálatában megtalálható a porckorongsérvre hajlamosító gének detektálására kifejlesztett tesztek, azonban mivel ezen betegség megjelenése feltételezhetőn nem egy bizonyos mutálódott gén jelenlétére utal, hanem ennél bonyolultabb öröklésmenete van, könnyen megeshet, hogy fals-negatív mentes eredményt kapunk. A tenyésztők legfőbb felelősége a tájékoztatásban rejlik, hogy a gazdáik tisztában legyen ennek a betegségnek a létezésével, tüneteivel, és optimális kezelési módszereivel.
Egyéb betegségek:
A Double Dapple (dupla merle, azaz mindkét szülő tiger, azaz harlequin színű) színhez letális gének társulnak. Felmerülhet a kérdés, hogy mi is pontosan az a letális gén. Tulajdonképpen egy létfontosságú gén olyan változata, amely életképtelenséget vagy ivarérett kor előtti elhalálozást is okozhat. A double dapple esetében ezek a letális gének eltérő szintű látás- és a hallásvesztést okoznak. Akár teljes vakságot és süketséget is eredményezhet. Ezenfelül a szokatlanul kicsi szem, deformált szemforma, deformált fülek, hiányzó fül vagy szem is jellemző lehet. Tilos két tiger színű egyed párosítása! Forrás: www.dachshund.hu
Kék- és izabella szín. A fekete szín a fekete-cser színnél halvány szürkévé (kékké) “változik”. A barna-cser esetében a szőrzet egy “tejes” színné alakul, ami Isabella néven ismert. A színhígított kutyák gyakran alopeciától szenvednek. A hirdetők gyakran megcáfolják, hogy valóban létezik olyan állapot, mint az alopecia, azt állítva, hogy ez egy elavult fogalom, valamint hogy a standard által elfogadott színű kutyák ugyanannyira hajlamosak alopeciára, mint hígított társaik (ami nem igaz). Az alopecia esetében a gének nem csak a színt gyengíthetik, de sok esetben vékony, gyenge szőrszál a következmény. A szőr hullani kezd, letörik, így kopasz foltok jelenhetnek meg a testen, különösen a füleken. A bőr különösen hajlamos lehet napégésre, fertőzésre, dermatitiszre és bőrdaganatra. Az alopeciára nincs gyógymód. Az ilyen betegséggel küzdő kutyák tulajdonosainak folyamatos harcot kell folytatniuk étrend-változtatásokkal, étrend-kiegészítőkkel és gyógyszerekkel. Genetikai teszt sem létezik, éppen ezért a felelős tenyésztők szándékosan nem tenyésztenek hígított színű utódokat. A tacskó egyik fajtájánál sem elfogadott (standardben rögzített) szín a kék, vagy izabella! Forrás: www.dachshund.hu
A Lafora betegség az epilepszia örökölt formája, amely a törpe méretű szálkás szőrű tacskókat érinti. A betegséget az Epm2b gén mutációja okozza, amely az abnormális glikogén (Lafora testek) intracelluláris felhalmozódását eredményezi. A közelmúltban az egész fajtára kiterjedő tesztek azt sugallják, hogy a hordozó plusz az érintett kutyák aránya akár 20% is lehet. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy nem az összes érintett kutya mutat klinikai tüneteket. Általában 5 éves kortól kezdve bármikor észlelhető, különféle tünetekkel, ideértve a mioklónust (rángatózás, ezt jellemzően villogó fények, hirtelen hangok és mozgás váltják ki) és/vagy általános, valamint összetett parciális rohamokat. A betegség előrehaladtával más neurológiai tünetek, például ataxia, vakság és demencia fordulhat elő. A Lafora betegségre elérhető DNS teszt, melynek elvégzése javasolt a törpe szálkás szőrű tacskók esetében. Forrás: www.dachshund.hu